Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


karácsony

2009.10.17

Heltai Jenő: Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért

 

 

Gazdag Erzsébet: Az elvarázsolt tündér

...és akkor a szobánkba termett
egy szép tündérlány.
Tündér volt, elvarázsolt.
Csillag volt a homlokán.

Fenyőfává bűvölte
az erdők szelleme.
Így, elbűvölten hozzánk
Karácsony küldte be.

Tündér volt, mondom, nem fa.
A fának nincs szíve.
Ennek csupa ajándék,
játék volt ölibe.

Ezüst haja a földig
leomló vízesés.
Alig látszott a fából
egy kevéske zöldellés.

Aranyhalacskák, cukrok,
ezüstös csillogók
villogtak ki hajából.
Tündérlányhoz valók.

És mindezt nekem hozta
a fává varázsolt leány.
Tündér volt, elvarázsolt,
Karácsony délután.

 

 

Karácsony meséje...

Giling, galang, giling, galang,
Betlehemi kicsiny harang.
Csilingeljen csengő nyelved,
Hogy figyeljen minden gyermek.

Ha nem zörög se szó, se szék,
Elmondok egy édes mesét.
Az este, hogy elaludtam,
Angyal sugta, megtanultam.

Messzi, messzi, égi tájon,
Hova titkon én is vágyom,
Tegnap éppen alkonyatkor
Nagy mozgás lett este hatkor.

Csillagfényes holdsugáron,
Gyémánt csengős pici szánon,
Millió kis angyal szálla
Arany fürész, fejsze nála.

Égi fenyves erdő szélen
Megálltak a rubin réten,
Rubin réten csupa manó,
Isten tudja hova való.

A manókkal kis kötelek,
Nyúl fogatok, őz szekerek.
Zörgős hámba róka, farkas,
Sok dörmögő tányértalpas.

Kaszát fogtak, megpihentek,
Az erdőnek neki mentek.
Egy-kettőre le lesz vágva
Millió kis karácsonyfa.

Kipi, kopi, sürün pergőn,
Arany fejszék kint az erdőn.
Csillag lámpák fénye mellett,
Fölverik az égi csendet.

Ahogy ledől egy-egy fácska
Szorgos törpék nekilátva,
Tele rakják minden jóval,
Jó gyermekeknek valóval.



Lesz ott csodás alvóbaba,
Ezüst dió, aranyalma.
S mibe szivesen harapsz,
Édes szőlő, csengő barack.

S amint kész van ezer darab
Ezer fogat rögtön szalad.
Hátul angyal ül a fával,
S hajt egy törpe sodró fával.

Kis határon, nagy határon,
Fürge szánkán, vén batáron,
A világon szerte, széjjel,
Fenyőt visznek egész éjjel.

Minden háznál meg-megállnak,
Hallgatóznak, kukucskálnak.
Aki jó azt rögtön látják,
S ott letesznek egy fácskát.

Az angyaltól igy hallottam,
Ahogy nektek elmondottam.
S még ma este meglátjátok,
Hogy a mesém szólt-e rátok.

Giling, galang, giling, galang,
Karácsonyi kicsiny harang.
Csilingeljen zengő nyelved,
Óh, hogy szeret minden gyermek.

 

Mikulásváró


Várunk Kedves Mikulás,

Nagy szakállad zúzmarás

Lappföldről jössz Télapó,
Ruhádon még ott a hó

Meleg kabát melenget,
Zsákod nehéz, cipeled

Vajon, mit rejt a batyud?
Ajándékba mit kapok?

Kértem autót, szép babát.
Jó voltam egy éven át.

Virgácsot én nem kérek,
Nem voltam én rossz gyerek.

Cserébe mit adhatok?
Énekelek, szavalok...

Elmondok egy versikét
Örülj Te is! Ugye szép?

Csizmámat kipucolom,
Ablakomba kirakom.

Éjszaka Te megtöltöd,
Finomsággal kitömöd.

Ajándékod, de csodás!
Szeretünk mi Mikulás!

 

 

 

Karácsonyi mese felnőtteknek

 

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.

A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.
(Fordította Szende Ákos)

 

 

 

Donászy Magda: Télapó az erdőben

Mesélő: Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.

Nyúlanyó: Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.

Nyuszik: Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.

Nyúlanyó: Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.

Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?

Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
 
Nyuszik: Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…

Varjú: Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.

Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!

Nyuszik: Jó napot!

Télapó: Találjátok el, hogy ki vagyok?

Nyulak: Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!

Télapó: Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?

Nyulak: Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!

Télapó: Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.

Nyulak: Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó: Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.

Nyulak: Mind itt vagyunk,
Apó látod!

Nyúlanyó: Nyúlanyó is jó barátod!

Télapó: Itt a répa, itt a retek!

Nyulak: Ennél jobbat nem ismerek!
 
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!

Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!

Nyuszik: Hát a virgács?
Hol a virgács?

Télapó: Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.

Nyulak: Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!

 

 

 

Pósa Lajos: Karácsonykor


Fényes égből, Mennyországból,
Szálljatok le, angyalok!
Zöldleveles, aranydiós
Karácsonyfát hozzatok!
Karácsonyfát, ragyogót,
Zörgő-börgő mogyorót,
Ezüstcsengős barikát,
Selyemszőrű paripát.

Fényes égből, Mennyországból,
Szálljatok le, angyalok!
Kis fiúknak, kis lányoknak
Egy-egy könyvet hozzatok!
Hadd kiáltsák: jaj de szép!
Legyen benne mese, kép,
A hazáért imádság,
Magyar érzés, szabadság.

Fényes égből, Mennyországból
Szálljatok le, angyalok!
A didergő szegényeknek
Meleg ruhát hozzatok!
Nagykabátot, nagy kendőt,
Vastagtalpú cipellőt.
Tüzelőfát, angyalok,
Azt is, azt is hozzatok!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.